Mielőtt elveszítenéd a fejed, fogd meg!

A harag megelőzése, gyógyítása (3.)


Pál apostol azt ajánlja, hogy az ellenségeskedőnek a „szeretet parazsát” tegyük a fejére; azzal „büntessük”, hogy nem veszünk tudomást gonoszkodásáról, hanem elkezdünk vele jót tenni

A gyermekek gyakran nem tudják levezetni haragjukat, ilyenkor valamiféle módon bosszút állnak környezetükön. A magukba fojtott harag a legváratlanabb pillanatban tör ki. Az viszont nem megoldás, ha ráhagyjuk a gyermekre, hogy tegye, amit jónak lát. Nézzünk néhány szempontot a megoldáshoz vezető út megtalálásához.

A harag oka

A harag oka valamilyen fenyegetettség-érzés: ez az önbecsülésünket, családunkat, helyzetünket, egészségünket érintő bármilyen rossz lehet. Eleinte aggodalom, majd a tehetetlenség miatt lepi el a düh az embert. Tehát az első teendő: beismerni, hogy haragszunk. Olyasvalamiért, ami fontos nekünk. Ilyenkor kérdezzünk rá: konkréten mi az a veszély, aminek a fenyegetését érezzük? A harag önértékelésünk fontos megnyilvánulása. Így nem azzal kell kezdeni, hogy letagadjuk, elfojtjuk ezt az érzést. Az önbecsülésért, önérzetért folytatott küzdelmünk természetes és fontos érzés. Ha tudjuk, mi váltotta ki, akkor következő lépésként mozgósítsuk minden energiánkat a megoldásért.

Haragminták

Mindenkinek ki kell alakítani azt az emberileg elfogadható módot, ahogyan megoldja haragját. Üljünk le és gondolkodjunk: mindig határoljuk körül a harag kiváltó okát és azt, ami valós, keresztényhez méltó megoldáshoz vezet. Pál apostol azt ajánlja, hogy az ellenségeskedőnek a „szeretet parazsát” tegyük a fejére. Azzal „büntetjük” az illetőt, hogy nem veszünk tudomást gonoszkodásáról, hanem elkezdünk jót tenni vele. Természetesen egy gyerektől nem várhatjuk el, hogy ezt egyedül vigye véghez, ezért segíteni, bátorítani kell őt.

Ne veszítsd el a fejed!

Senki sem dicsekszik azzal, ha ész nélkül cselekszik, ha elveszti önuralmát. Tanuljuk meg mi magunk is, és szoktassuk a gyermeket is rá, hogy mielőtt megnyilvánulna, hallgasson. Aztán lépjen: határozottan, de kedvesen! Szószaporítás nélkül mondjuk ki érzésünket. Ha lehet, ajánljuk fel, hogy megbeszéljük a dolgot. Reggel úgy induljunk, hogy Isten kezébe ajánljuk életünket. Ha szomorúak vagyunk, hajlamosabbak leszünk a haragra! Nagyon fontos az is, hogy reggel jól alapozzunk: éhgyomorral hamarabb idegessé válik az ember.

Távolságtartás

Nem kell letagadni, hogy zaklatottak vagyunk! Keressük meg az okot és igyekezzünk orvosolni azokat. Mindezt persze kellő távolságtartással! Ha túl közelről nézzük a dolgokat, eseményeket, rémisztő naggyá válik akár a mások, akár a magunk baja, sérelme. A távolságtartás éppen azt jelenti, hogy egy kicsit kivárunk, és ha lehet, rákérdezünk: mi is történik valójában. A legalkalmasabb nézőpont a hívő ember számára, ha Isten jelenlétébe helyezi magát, mert akkor látja igazán a dolgok értékét, jelentését. Ez nem elodázása lesz az ügynek, hanem felmérése. És a megoldás legigazabb útjának keresése.

Sávai János


Előző | Tartalomjegyzék | Következő