Köztünk élő Betlehem

Kinn szakad az eső. Idebent kellemes félhomály és meleg van. A csendet csak a kályhában égő fa pattogása, valamint egyenletes szuszogás és cuppogás keveredő nesze töri meg. Némán gyönyörködöm a szorosan hozzám tapadó kis emberpalántában, amint mohó igyekezettel szívja magába az éltető nedvet. Parányi kis kezét mellemre téve, fujtatva, döfködve, mint egy kismalac, minden idegszálával az evés műveletére koncentrál. Időnként ereje fogytán megáll, pihegve szuszog, még a szájacskáját is tátva felejti, majd néhány perc múlva újra mohón kapkodni kezd az ajkai közül éppen kicsúszó mellbimbó után. Hány költő megénekelte már az anyaság dicséretét, de igazán csak az értheti meg mindezt, aki már átélte, és megértette a benne rejlő isteni ajándék titokzatos nagyságát. A betlehemi barlang békéjét és a belőle sugárzó szeretet melegét, amely mellett eltörpül minden földi gond és nehézség. Valóban százszoros ajándék ez azokért a végigküzdött, nehézségekkel és félelmekkel, fájdalommal és aggodalommal teli hónapokért. Ahogyan a tanítványok szemében egészen más színezetet nyertek a nagypénteki események a feltámadás fényében, úgy értékelődött át számomra is minden. Az állandó fájdalmak, a hónapokon át való fekvés kiszolgáltatottsága, a tehetetlen aggodalom: vajon a szeretet köteléke, amellyel Isten testemhez kötötte ezt a kis lényt, nem okozza-e halálát? És a visszatérő, kínzó kérdések: „Miért, és mi jöhet még? Lesz-e erőm végigcsinálni? És ha Isten akarata más, mint amit mi vágyunk, el tudjuk-e fogadni?” A nehéz percekben maradt a remény és a hit bizalma, amelyet a család, a figyelmes barátok szeretete erősített és az Atya jósága, aki vég nélküli feladatai között is talált időt arra, hogy megerősítsen, elhozva hozzám a legnagyobb vendéget: az oltáriszentséget. Jézus meg újra és újra elismételte nekem szavait, melyeket Jairusnak mondott:„Ne félj, csak higgy!”

Jézus pedig soha, senkit nem csap be, s most itt tartom karomban ennek legteljesebb bizonyítékát, a legszebb karácsonyi ajándékot, akit váratlanul és kérdezés nélkül küldött közénk Isten, hogy teljessé tegye életünket, és érkezésével megerősítse hitünket. Köszönöm neked Istenem! „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!”

Előző | Tartalomjegyzék | Következő