„Szükségem van az emberi kapcsolatokra”

Kapcsolat. Isten és ember, ember és ember között. Szükséges – nem Istennek van rá szüksége, hanem az embernek. Isten miattunk mindig kereste ezt a kapcsolatot. Amint megteremtette az embert, kapcsolatba lépett vele: beszélt hozzá. A bűn megrontotta ezt, de Isten nem adta fel. Egyesekkel újra meg újra megújította. Akarta az egész néppel is, de az így utasította vissza: „Nem hallgatom tovább az Úrnak, az én Istenemnek a hangját s nem nézem tovább ezt a hatalmas tüzet, nehogy meghaljak!” (MTörv 18,16). Ezért szólt a prófétákon keresztül is: „Azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal és többféle módon szólt őseinkhez. Ebben a végső korszakban a Fia által beszélt hozzánk” (Zsid 1,1).
Isten megtestesült Fiában „megjelent megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára” (Tit 2,11). „A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (Jn 1,10–11). Voltak mégis, akik elfogadták ezt a kapcsolatot: a pásztorok. Angyal hirdette nekik: „Ne féljetek! Mert nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma született a Megváltótok, Krisztus az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket” (Lk 2,10–12). És a pásztorok felelete erre: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott.” Nemcsak mondták, hanem gyorsan útra is keltek és „megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket”. De nemcsak látták, hanem kapcsolatba is léptek velük: „Azután, hogy látták őket, azt is elbeszélték, amit nekik a gyermek felől mondtak”. A kapcsolat gyümölcse: „A pásztorok hazaértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak és láttak, úgy, ahogy hírül adták nekik” (Lk 2,15–20).
Karácsony van. Ünnepeljünk: Isten kapcsolatba lépett az emberekkel, hogy az emberek is kapcsolatba léphessenek Istennel és egymással.
Hogyan élte ezt meg egy in donéziai misszionárius, páter Peter Hills? Rövid levelét közlöm.

Mintegy két éve dolgozom német szakos tanárként Syradikarában, a katolikus középiskolában, amelyet a verbiták vezetnek. Az állami tanterv szerint a német nyelv a középiskolában kötelező tantárgy. Kételkedem abban, hogy az érettségizettek közül majd sokan használják életükben a német nyelvet. Ezért arra törekszem, hogy a kötelező tananyag (nyelvtan, gyakorlatok, fordítás) mellett az európai kultúrát és gondolkodásmódot ismertessem: hogyan élnek, viselkednek, dolgoznak Németországban és Ausztriában az emberek, miben különböznek ott az életkörülmények az indonéziaiaktól.

Mindez azonban kevés egy misszionáriusnak. Ezért igyekszem életpéldámmal olyan értékeket közvetíteni, amelyekért érdemes küzdeni egy életen át. De még ez is kevés, tekintettel papi hivatásomra: szükségem van az emberi kapcsolatokra is. Nem tudom, hogyan, de híre ment, hogy jó lelkivezető és gyóntató vagyok. Állandóan kérnek, hogy gyóntassak nővéreknél, egyetemistáknál, gimnazistáknál, a plébániákon. Egyszóval itt teljes papi életet élhetek, misszionáriusnak tarthatom magam, aki Jézust hozta, Jézust adja, Jézussal kapcsolja össze az embereket.

Az emberek fő gondja, hogy a különböző iskolák végzősei nem kapnak munkát. Feltűnő a fiatalok munkanélkülisége, érezhető is levertségük. Ebben a helyzetben nagy segítséget nyújt a vallás. A megélt és gyakorolt kereszténység itt természetes. A szentmisékre megtelnek a templomok, a szentségek iránti éhség nagy, az imacsoportok, bibliaórák gyakorlata igen elterjedt. A főünnepek értékelése igen erős. Sokkal többet jelentenek, mint egyszerű élvezetet, gyönyörködést vagy hangulatot. Igazán átélik az emberek, amelynek gyümölcseit a mindennapi életben kamatoztatják is. Európához viszonyítva nagyobb ellentétet nem is lehet elképzelni. Hála Istennek, itt még olyan „elmaradottak” vagyunk, hogy nincs karácsony előtti vásárlási láz, tülekedés, rohanás. Itt még az ünnepet ünnepeljük, a titkot éljük át, a kapcsolatfelvételt fogadjuk el.

Imádkozzunk, hogy az emberek Indonéziában és mindenütt a világon keressék a kapcsolatot Istennel és az emberekkel. És legyen ez a kapcsolat minden ember hasznára és üdvösségére.

Suhajda Lajos SVD

Előző | Tartalomjegyzék | Következő