Uram!
Könyörgünk a derűsekért és a szerencsésekért; azokért, akik az örömtől alig tudják, merre kell menniük, hogy magadhoz vond őket, és megtanítsd, merre tartsanak.
Könyörgünk a szenvedőkért, akik nyomorúságukban nem ismerik fel a helyes utat, hogy őket is magadhoz vonzzad.
Hogy így mindkettő – a szenvedő is, és a boldog is –, bármennyire különbözőek is körülményeik, ebben az egyben összetalálkozzanak: ne lássák útjuk célját semmi másban, mint tebenned. Amen.
Sören Kierkegaard
„A nap sugarai behatolnak a legszegényebb zugba is, de megtartják ragyogásukat és tisztaságukat. Így látja és tűri el a Mindenható a rosszat, és mégsem érinti a teremtmény dacossága, kevélysége, tisztátalansága vagy hitetlensége.”
*
„Uram, neked adom magam, teljes bizalommal vagyok irántad! Bölcsebb vagy, mint én, jobban szeretsz engem, mint én magamat. Vidd véghez tervedet velem, bármilyen legyen is az, cselekedj bennem és általam! Arra születtem, hogy neked szolgáljak, hogy a tied, csupán a te eszközöd legyek!”
*
„Mindazokat a tündöklő igazságokat, amelyeket mint gyermek tanultam, egyre elevenebb és egyre növekvő erővel véste szívembe a Római Anyaszentegyház. Hatalmat, erőforrást, felüdülést, vigaszt találtam Urunk istenségében és engesztelő hatalmában, valóságos jelenlétében a szentáldozásban, isteni és emberi hatalmában, amelyekben minden jó katolikus részesül, és amikről más keresztényeknek alig van sejtelmük.”
John Henry Newman
Urunk Jézus Krisztus, az Élő Isten Fia, valóságos Isten és valóságos ember egy személyben, – Isten öröktől fogva, emberré testesült emberi időnkben, amelyben velünk vagy mindennap az idők végéig: imádunk Téged. Mindent megosztottál velünk. Te, az Atya dicsőséges fénye és lényegének képmása, a mi életünket élted. Ismered ezt az életet, megtapasztaltad, kiürítetted poharát. Tudod, milyen. Nem mondhatjuk, hogy nem tudnád, mi az: embernek lenni, hogy nem érezted át, mit jelent a földnek való kiszolgáltatottság. Magadon tapasztaltad, mi nekünk a test, a bűn és a halál húsa; mit tesz véges voltunkban a világ hatalmai közé zárva lenni: éhség, halál, politika, tudatlanság, nyomorúság, származás, sorsunkat intéző törvények, a megélhetés kényszere, olyan környezet és életkörülmények rabsága, amelyeket nem magunk választunk magunknak. Ember voltál. Így hát bizonyosan értelmes, szép és boldogító embernek lenni. Neked és a te életednek elhisszük ezt.
Karl Rahner
Mindig szerettem a példabeszédbeli királynak azokat a szavait, amelyeket szolgáihoz intéz, amikor elküldi őket a szegényekért, a bénákért: „Hívjátok el a lakomára mindazokat, akiket csak találtok” (Mt 9,2)! Hívjátok el az egész emberiséget az ünnepségre! Mi, emberek nem azért jöttünk a világra, hogy szomorúak legyünk, örökösen dolgozzunk, lelkiismeretesen engedelmeskedjünk a törvénynek, vagy harcoljunk. Mind meg vagyunk híva a lakomára. És közösségeink legyenek az öröm és az ünneplés jelei! Ha valóban azok, akkor mindig lesznek emberek, akik elkötelezik magukat velünk. A szomorú közösség terméketlen; haldoklók háza. Igaz, hogy a földön nem kapjuk meg teljességgel az örömöt, de a mi ünnepeink kis jelei az örök ünnepnek, annak a menyegzős lakomának, amelyre mindnyájan meghívást kaptunk.
Jean Vanier
„Jómagam is öreg vagyok, és szükségét éreztem, hogy elbeszélgessek veletek. Teszem ezt mindenekelőtt azzal, hogy hálát adok Istennek az eddig bőséggel kapott ajándékokért és lehetőségekért. Emlékeimben végig pásztáztam életem állomásait, melyek egybefonódnak századunk nagy részének történelmével és szemem előtt megjelenik szeretett arcok véget nem érő sora… hétköznapi és rendkívüli, boldog és szenvedés árnyékolta események jutnak eszembe. De mindenekfölött mégis elsősorban az Atyaisten gondviselő és irgalmas keze nyomát látom…
Az idősekhez szólva nem feledkezem meg a fiatalokról sem, és arra kérem őket, hogy törődjenek velük, a keresztény közösségnek pedig csak jót tehet, ha élvezheti a korban előrehaladottak derűs jelenlétét. Az átlagéletkor meghosszabbodásával egyre több lesz az idős személy, és egyre sürgősebbé válik az idős-kultúra kialakítása, amelynek jellemzője az elfogadás, az értékelés, nem pedig a kirekesztés. A legjobb mindig az, ha az idős személy a család kötelékében marad, bár vannak olyan helyzetek, amikor tanácsosabb vagy elkerülhetetlen az öregotthon…
Természetesen mi, idősek egyre többet gondolunk az elmúlásra, és nem könnyű beletörődni, hogy egy napon el kell mennünk. De a hit megvilágítja a halál misztériumát, és derűvel tölti el az öregkort, amely nem jelenti egyszerűen csak a pusztulás tétlen várását, hanem a teljes érettség ígéretes lehetőségét is…
Kedves idős testvéreim, azt kívánom, hogy derűs lélekkel éljétek le azokat az esztendőket, amelyeket az Úr mindannyiatoknak elrendelt. Megosztom veletek azokat az érzelmeket, amelyek lelkemet eltöltik több mint húszéves péteri szolgálat után, várva a harmadik évezredet. A korommal járó korlátok ellenére megőriztem az életkedvemet, és hálát adok érte az Úrnak. Boldog vagyok, hogy a végsőkig szolgálhatom Isten Országát. Ugyanakkor nagy béke tölt el, ha arra a pillanatra gondolok, amikor majd az Úr magához szólít.”
Részletek II. János Pál pápa időseknek írt leveléből
(1999-et ugyanis az ENSZ az idősek évévé nyilvánította)